Észrevétel

Láttam ma egy PKP és CD (lengyel és cseh) vagonokból álló vonatot nyugat felé átdübörögni Pesten a déli vasúti hídon. Az vajjon mit keresett ott?

Megint nagykör

Események vannak, elmúlt közben egy csendeshetem, itthon vagyok, sőt a diplomaosztóm időpontja is ki van tűzve. Csak úgy pörögnek az események! A mai nap különösen pörgős volt. A Rábapatona-Kielce-Rábapatona távolságot kellett lezavarni, ami összesen 1230 km. Mi a kövezkező tapasztalatokat szereztük:

  1. Indulás 5 előtt néhány perccel. Kellemesen álmosak vagyunk. A hétköznapnak köszönhetően nagy forgalom az utakon.
  2. Érkezés fél tizenkettőkor Kielcébe, rakodás, majd azonnali indulás haza.
  3. Megragadtam Apa javaslatát, hogy Krakkó felé jöjjünk haza, és ezzel lényegében mindkettőnket azonnali romlásba taszítottam. Egyikünk se tudta a pontos utat, úgyhogy két és fél óra bolyongás után – az auschwitzi tábor mellett is voltunk – végül is ott kötöttünk ki, ahol szerettünk volna. Majdnem.
  4. Brzeszcze állomáson láttam egy Tacskó (ET41) vontatta szenesvonatot. Nem ez az egyedüli, láttunk ezen kívül egy cseh szenes, és egy szlovák személyvonatot dízelmozdonnyal – meg egy cseh és egy szlovák talán gyorsvonatot.
  5. Voltunk vásárolni. Fel akartam hívni Anyát, és megszokásból 0696-tal hívtam a lakást. Lengyel hálózatról. Valaki bejelentkezett lengyelül. Aszittem Anyám szórakozik velem, mire rájöttem, hogy bizony valaki tényleg lengyelt zaklattam akaratlanul.
  6. Fél kilencre értünk haza.

Kielcei nagykör nagyobb térképen való megjelenítése

Tiszteletkör

Nos, események vannak. Und zwar a következők:

  1.  Felállítottam a balfácánság csúcsát, amikoris a hat órakor induló vonatra kiértem ötre. A szépséghiba csak annyi, hogy 3.50-kor felkeltem ezért. Ha ezt tudom, majdnem még egy órát alszom. De a vonatozás jó volt. Meg lefényképeztem a vonatot a Déliben. Cegielski-kocsival utaztam 🙂 Jelentem, a pályafelújítás a 30a vonalon remekül halad, kiemelten az állomás (át)építés Gárdonyban és Martonvásáron.
  2. Meghódítottam Veszprémet. Csak a kákán is csomót keresők szemében tűnhet zavarónak a tény, hogy a meghódítás alatt az egyetem fájdalommentes megtalálása értendő. Bár a fájdalommentessel lehet vitatkozni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy féltonnás gurulós bőröndöt felvontatani a macskaköves belvárosi utcákon a várba elég komoly kihívást szokott jelenteni. Ja, a bőröndben szótárak voltak, mert fordító és tolmács mesterszakra mentem felvételizni.
  3. A gyárilag hatórás írásbelit megírtam három és fél alatt. Igényesen. Ez annyiból lehet érdekes, hogy angolra is kellett fordítani, ami annyira nem az erősségem. Pláne nem irodalmi ajánlókat. De az ember nem válogat, megcsináltam azt is. A német jó lett, az angol meg remélem elfogadható.
  4. Ugyanebben a műfajban a szóbelit lényegesen jobb kedvűen – és idő közben lényegesen álmosabban abszolváltam, vö. 3.50-es kelés.
  5. Hihetetlen sprintet kivágva elértem a vonatot. (Indulás a Várból: 15.37. érkezés a pályaudvarra: 16.01, menetrend szerinti vonatindulás: 16.02). A vonat kivételes szerencsémre késett 15 percet.
  6. Saját kabinban utaztam Budapest Déli Pályaudvarig, elfogyasztva kb. 60 g CH-nyi szendvicset, és egy Radlert. Jelentem, apályafelújítás még mindig remekül halad, sőt,ha jól emlékszem Kádártán láttam egy TRAXX -ot, ezúttal az Eurocom színeiben.
  7. Meglett a nyelvvizsgám. Igaz, a nyelvismereti teszten 15-ből mindössze 4 pontot sikerült elérnem, aminek annyira nem örülök, de most már legalább papírom is van róla, hogy felsőfokon tudok angolul.

Szóval asszem elégedett lehetek a mai nappal. És hamarosan roppant elégedetten kidőlök az ágyamra, és aludni fogok, mint a bunda.