Ijedség

Na azt azért merem erősen remélni, hogy a Google Chrome akkor nem Andrzej Lepper lengyel politikus nevét akarta ajánlani, amikor elkezdtem begépelni a blogom címét…

Kis séta

Anyagi szempontból életem legrosszabb üzletét kötöttem meg ma délután, amikor ahelyett, hogy vásároltam volna egy BKV-jegyet, gyalog mentem. Az így megkeresett kb 300 Ft azonnal 60-ra olvadt, amikor útközben kisegítettem magam egy fél liter kólával.

Az történt ugyanis, hogy visszaérkezvén Biatorbágyról igen hamar a Déliben találtam magamat. 5 utánra készültem Kispestre, ifiről lebeszéltek, ismerősök meg csak sokkal későbbre voltak várhatók a Délibe, úgyhogy úgy döntöttem, csatlakozom az "ismerd meg hazádat"-mozgalomhoz, és gyalog közlekedtem Budapest Déli pályaudvartól Kispest Határ útig. Az út két órát vett igénybe, és termlet két darab vízhólyagot a lábamra. Teljesítményt tekintve becsléseim szerint 5 és 10 km közötti távot haladhattam a mérsékelten egészséges pesti levegőn. Ami az egészben mégiscsak bosszantó az az, hogy még így is túl korán érkeztem meg…

Csak röviden

Annyi gondolatot szeretnék általában hozzáfűzni a világ nyomorúságához, hogy van egy olyan fokozat is, amikor még az én vasút-rajongásom is átcsap abba a fokozatba, hogy most egy kicsit azért elég volt. Ez olyankor szokott bekövetkezni, hogyha egy 166 km-es utat uszkve 5,5 óra alatt teszek meg, végig motorizálva. Az sem növeli a lelkededést különösképpen, hogy sikerült kipécéznem a menetrendből az egy szem vonatot, ami nem jár szombaton, és kimenni hozzá. Az 5,5 óra még így is a két órányi várakozás nélkül értendő. De egy kicsit enyhíti a kínt az a tudat, hogy láttam egy gyönyörű szépre pucovált klasszik Csörgőt, és sok más érdekességet.

Az egész apropója pedig a Bibliai Kalandtábor felkészítő hete volt, melynek kapcsán egy hétig vendégszerepeltem Zalában különböző szerepkörökben. Erről talán kicsit később, hiszen ma újabb haknira indulok, ezúttal Biatorbágyra. Képes beszámoló még elképzelhető, de korántsem biztos. Meglássuk!