Nagy tervek :-)

Kedves Olvasók (mind a két darab)!

Tiszteletteljes kéréssel fordulok Hozzátok! Minden közös erőnkre szükség van, hogy a terv megvalósulhasson!

Próbálom megdumálni a Nejem, hogy ő is írjon a blogra. Sok like-ot és kommentet kérünk, hogy meggyőzhessük róla. 😀

Állapot

Állok sorban a CBA-ban a pénztárnál, és véletlenül szemembe ötlött az újságos stand, egészen pontosan az IPM magazin címlapja. Hiba volt. A következő két cikket promotálták:

– Marx újratöltve

– Hogyan csatlakozzunk az Iszlám Államhoz?

Tényleg ez kell?

Állapot

Az elveszett világ című sorozatban – ami ugye az első világháború után játszódik – a német tiszt “Im Namen der Bundesrepublik Deutschland…” c. mondókája kicsit anakronisztikusnak tűnik 😀

A szem és a digitális kamera viszonya

Mindig újra lenyűgöz, hogy a szemünk milyen csodálatos dolgokra képes. És mélységesen elszomorít, hogy ezt olyan nehéz megosztani. A helyzet a következő: látsz valami szépet – hegyes vidéken ez nagyon szemléletes, mert a távolságok nagyon szépen érvényesülnek – fixen eltárolódik az agyadban a látvány, de visszaadni nem tudod, mert nyomtatóval – vagy projektorral – nem szerelte fel az embert a Teremtő. Illetve egyes művészek képesek visszaadni élvezhetően az agyukban tárolt grafikus fájlokat, de a többségünk nem, úgyhogy lapozzunk.
Ma is, megyek fel a Nagybányai útra busszal, mássza az öreg Ikarus a hegyet ezerrel, én meg nézem a kitárulkozó hegyeket, dacára a ködnek tűélesen lehetett látni mindent a Szilágyi Erzsébet fasor túloldalán. Namármost divatos ilyenkor telefonnal fényképezni, és utána azzal dicsekedni. Utterly FAIL.
Mert hacsak nem lapul egy kémműhold a zsebedben, nem fogsz tudni értékelhető képeket csinálni. Mert a mai telefonok – tabletek többségével járó 5-15 megapixel ehhez kevés. Az optika minőségéről nem is beszélve. Itt mondjuk egy jó teleobjektív vagy csak jó lencse egy kicsit hozzáad a végeredményhez, de a valósághoz képest elég gyengus az eredmény így is.

Valahol olvastam, hogy az analóg kamerák annak idején – igen, azok a tekerős, filmes őskövületek – átszámítva tudtak valami 138 megapixelt. Ott még egy jó optikával már lehetett alkotni. De ez még mindig smafu az emberi szemhez képest, amely sokkal részletgazdagabb képest ad, kint bármely technika. A mögötte álló számítási kapacitásokról, ami mindezt sikeresen és fagyás nélkül vezérli, nem is beszélve. Ezt a berendezést ismerjük egyébként agy néven. Szóval remekül össze vagyunk rakva, na.
A kép illusztráció, egy korábbi úton készült és a Kłodzkói-medence egy részletéz ábrázolja…

IMG_0069.JPG

Állapot

Mindig megmelengeti a szívemet, amikor megdicsérik, hogy milyen jól beszélek magyarul… 🙂
Bardzo się cieszę za każdym razem, gdy mnię pochwalą, że dobrze mówię po węgiersku… 🙂

Autót az ilyennek… minek?

Gépjárműves kicsapongásaim folytatódnak. Az a történet már régi – két hónapja vezettem még csak – amikoris házassági évfordulóra indultunk a Balatonra, és ránk sötétedett az úton. Én meg 60-nal mertem összesen menni, mert nem láttam semmit. Aztán találtam egy ilyen D-betű formájú kapcsolót a műszerfalon kis vonalakkal, ami mint kiderült, eszközként távolsági fényszóró néven vonult be tankönyvekbe. Azóta látok és tudok gyorsabban is menni éjszaka, sötétben…

Ma hasonló felfedezést tettem. Mivel az autón elöl a ködlámpa kerete üres, arra a következtetésre jutottam, hogy nincs. Ami csak részben volt igaz… Hátsó ugyanis van, csak nem tudtam róla. És annak a tükrében, hogy két hete tejködben a sebességkorlátozást szigorúan (be)tartva érkeztem meg Neszmélyre, mint kiderült, bekapcsolt hátsó ködfény nélkül, hát… jelöl a Darwin-díjra elég erősen.

Ehhez már csak annyit kell hozzátenni, hogy ezen felismerés derengésével a fejemben megállítottak a Pasaréti úton a rendőrök rutinellenőrzésre, úgyhogy életem első saját közúti ellenőrzésén is túlvagyok.