…aligha szél nem lesz…

A tegnap estét elnézve egy időre elbúcsúzhatunk a nyárias időjárástól, a képek látványelemei és a hozzájuk kapcsolódó népi bölcsességek ugyanis zordabb időjárást vetítenek előre…

IMG_0651 IMG_0654

Ideje volt megint…

Egy kiemelkedően pocsék hét és egy meglehetősen elfoglalt hétvége után megint jutott egy kis idő sétálni a Feleségemmel vasárnap délután. Nagy örömmel állapítottam meg, hogy a (távolabbi) környék ipari-lepusztult jellege is rejt szépségeket.

UV villamos a parajosban Teljes képen az UV villamos UV villamos A háttérben a Duna-part Zsilip a Kondorosi út végén Duna-part Duna-part Duns-Part

Felvezető körben láttunk egy kiszuperált UV-szerelvényt, ezen kívül megtaláltuk a duna-parti töltést, ahol az errefelé járatosabb helyiek futni, sétálni meg bringázni járnak. Nagy strandolást itt nem fogunk csapni, mert csak délelőtt süt ide a nap, úgyhogy egy jó napozós helyet is kellene végre találni, mert a gödi strand ettől a lakástól már kissé messzebb van…

Nagy az én bánatom, hajjaj

Egyszerűen nem lehet mindent tökéletesen csinálni. Hiába van meg a jó szándék, a mindent lebíró akarat (meg a Puffin), akkor sem lehet tökéletes.

Nagy nehezen legyűröm a lustaságomat, és biciklire ülök. Nem riaszt vissza a munkahelyemig vezető tíz kilométeres út, a rendszeresen támadó szembeszél, az, hogy váltás ruhát kell vinnem az irodába, egyszerűen semmi.

De így sem tökéletes a rendszer. Ahhoz ugyanis lusta vagyok megállni, hogy fényképezzek, úgyhogy ma a Dombóvári úton a vasúti töltés tövében lemaradtam egy szép remotorizált Szergejről ideális fényviszonyok mellett.

Még mindig tökéletesíteni kell a rendszert…

Tanulság

A nap tanulsága pedig az, hogy azokat a dolgokat, amiket nem szeretünk az ügyfélben, lehet, hogy el kéne tőle tanulni, vagy ezt megfontolás tárgyává tenni.

Nem biztos, hogy a biztos bukás útja, ha határozottan figyelmeztetjük a beszállítót az (esetleg) el nem végzett munka jelentősségére.

Persze lehet, hogy tévedek…

Mindesenetre a túlélés érdekében érdemes a sikeresebbek (vagy a jobban kommunikálók) módszereit bevizsgálni és tanulni belőlük.

Menj haza KRESZ, részeg vagy…

Mindenki, aki valaha is megfordult KRESZ-tanfolyamon, tudja, hogy a kijelölt gyalogos átkelőn (értsd zebra, de nem equus burchelli) a gyalogosnak van elsőbbsége. Kivéve, ha a helyzetet jelzőlámpa szabályozza, de azt még a pólyások is tudják, hogy pirosnál nem megyünk át a lámpán (illetve egyre többen, akik nem, de ez már inkább a Darwin-díj kategória).

Nos, ezzel a bizonyossággal karikázok békésen hazafelé a Dombóvári út és a Budafoki út kereszteződésében haladnék át a zebrával jelzett átkelőn, amikor satufék, és egy sárga taxi áll meg előttem, és látom a pilóta arcán, hogy kissé ideges. Szelíd arccal rámutatok a zebrára, ő meg csöppet sem szelíden kiordít az ablakon, hogy azt a jelet ismerem-e: és a biciklisnek kirakott mackósajtra mutat. Hoppá, ezt benéztem, de felmerül egy kérdés:

Hogyan lehet az, hogy a velem párhuzamosan és mellettem haladó gyalogosnak (osztott út, gyalogos és kerékpársávval) feltétel nélkül elsőbbsége van (nincs lámpa), nekem biciklisként meg gyakorlatilag a gyalogosátkelőn elsőbbséget kell adnom a gyalogosnak elsőbbséget adni köteles autósnak?

Kicsit skizofrén helyzetnek tűnik, de egyáltalán nem egyedinek, mert majdnem ugyanebbe a sztoriba belefutottam egy héttel később ( egy jóval türelmesebb autós részvételével) két sarokkal arrébb a Szerémi út és a Hauszmann Alajos út kereszteződésében…