Érdekes szerző – érdekes könyv

“Félig lengyel, félig indián” – Sat-Okh egy indián faluban született a Mackenzie folyó mentén, Kanadában. Egy szibériai lengyel menekült, Stanisława Supłatowicz, illetve a sevanézok hadi főnökéne a fia volt. Az indiánok között nevelkedett. A második világháború kitörése előtt édesanyjával Lengyelországba látogatott. A Honi Hadsereg katonája volt (“Kozak” fedőnéven). A Honi Hadsereg 72. ezredének III. osztagában harcolt Częstochowa környékén, a Honi Hadsereg “Jodła” (kb. fenyőÖ körzetében. Többször megsebesült, érdemeiért a Lengyel Hadsereg hőse címmel tüntették ki.

Érdekes történet, én ezt az embert csak egy gyerekkönyve után ismerem. A Sós sziklák völgye nem a tipikus westernregény, kicsit más megközelítésből beszél az indiánok életéről. Nem egy Karl May, teljesen más műfaj, csak ajánlani tudom.

Mindenhol megvannak az érdekes hátterű emberek, néha hősök. Többet róla néhány szóban a Wikipedián.

Akinek valaha is volt gondja a der/die/das-sal…

Aki valaha is megszenvedte a fenti problémakört a németben, szeretni fogja a következő felfedezést. A beírt lengyel szó három formája a hím-, nő- és semlegesnemnek felel meg.

DER DIE DAS

Ebben a formában csak az első helyes…

Utolért a végzet

Már az egyetemen is óvatos fenntartással kezeltem a fordítástámogató szoftvereket, de szerintem lassan beadom a derekamat. Okosan kitalált dolgok ezek, na.

Arról van szó, hogy vannak ezek a fent nevezett eszközök (CAT – Computer Assisted Translation, nem pedig macska, sőt nem is a munkaidő-nyilvántartásra szolgáló SAP-tranzakció, a CAT2), és ezek arra hivatottak, hogy megkönnyítsék a fordító munkáját, méghozzá úgy, hogy egy folyamatosan bővülő korpuszból (“szótár”) kikeresik a már ismert szövegrészeket, és javaslatokat tesznek ez alapján, hogy hogyan kellene valamit fordítani. Szaknyelvi szöveg esetén ez a főnyeremény, mert a terminológia egységes lesz, meg nem kell minden 6 kilométeres szakszót újra begépelni. Hétköznapi szövegeknél is egész jól boldogul. Mostmár lassan egy hónapja dolgozom egy ilyen projekten, és azt kell mondanom, hogy le a kalappal. A 100%-os egyezést automatikusan átveszi (tényleg csak a kis és nagy kezdőbetűket kell benne javítani, vagy azt se), a többinél meg megmutatja, hány százalékos az egyezés, és át lehet vele vetetni az egészet, vagy részeket. Szóval ügyes kis cucc, gyorsabban lehet vele, rosszabb, hogy kevesebbet lehet az ilyenért elkérni. A legrosszabb, hogy a szoftver pénzbe kerül, bár ahogy elnézem, megéri az árát.

Néha persze melléfog, és akkor jót vigyorog az ember (lásd még a buta de szorgalmas dolgozó esetét). Tegnap szerintem éppen a gyermekjátékok leírást olvastam, ahogy belebotlottam a lengyel gąsienica kifejezésbe, ami magyarul hernyót jelent, de emögé oda volt írva, hogy czołg, azaz tank. Gyerekjáték, mi? Innentől kiderül, hogy ezt bizony lánctalpnak szokás fordítani. Jó fej volt a szoftver, mert mértékletességet tanúsított, és nem javasolt semmit. De a következő, a lufa obrotowa, ami ezek után szintén tankalkatrész kellett, hogy legyen, hogyan lett forgószék (helyesen lengyelül krzesło obrotowe), azon tényleg csak jót vigyorogtam, és lefordítottam forgó lövegnek (esetleg forgó lövegtoronynak), mert erről van szó összességében.

Szóval ezek után kénytelen leszek a gépesített fordításnak is nagyobb figyelmet szentelni, azzal a békés meggyőződéssel, hogy a CAT a gondolkodó embert a fordításban még egy jó darabig nem fogja tudni felváltani…

Rozruch oporowy

Még mindig nem sikerült jobb kifejezést találnom magyarul a fenti gondolati egységre – remélem egy gépész hamarosan kijavít, illetve kisegít a szakszerű megoldással. Szóval a fenti kifejezés az egyenáramú villanymozdonyokon használt ellenállásos fordulatszámszabályozó berendezés – szakszerűtlenül, de legalább végtelenül leegyszerűsítve: sebességváltó – amely egy roppant körmönfont módszerrel eléri, hogy az egyenáramú vontatómotoron az egyenáram különböző teljesítményt hozzon (transzformátor a fentiek ismeretében ugye rövid távon kilőve).

A rendszer lényege az, hogy különböző módokon kapcsolva össze a motorokat – egy tisztességes egyenáramú mozdonyon van belőlük mondjuk 4 vagy 6 darab – a rendszer eredő ellenállását lehet szabályozni, és így a motorokon megjelenő telejesítményt is. Ha az összes motor sorba van kapcsolva, az a legalacsonyabb fokozat – a soros -, ha kettő sorba, kettő párhuzamosan, az a második fokozat, ha mind párhuzamosan, az a harmadik, és ha a rendszerbe még valamilyen fogyasztót (mondjuk egyet) bekötünk az az első sönt, ha kettőt, akkor a második sönt. Kedvenc magyar dízel elektromos mozdonyunkon, a NohAB-on azt hiszem pont ezt az öt fokozatot tudja egy irányba a menetkapcsoló (szakszerűtlenül de legalább pontatlanul: kormánykerék a műszerfalon).

Na, nem azért írom le mindezt, met akkora műszaki szaki lennék (csak szeretnék), hanem mert eszembe jutott, hogy a gyerekkori modellvasúton, ami az NDK-ból érkezett hozzánk a PIKO színeiben, volt egy elemes (tehát egyenáramú) trafó, amit hat darab babyelemmel kellett feltölteni. És bizony eltelt egy röpke tizenöt év, hogy ez a trafó bizony lényegében a fent említett berendezést modellezi, azzal a különbséggel, hogy nem áll rendelkezésre négy, vagy hat vontatómotor, úgyhogy a hat áramforrást kell hasonló rendszerben kapcsolgatni – talán épp fordítva. Igaz, a trafón menetirányonként csak kettő fokozat volt, ha jól emlékszem, lehet, hogy három.

Szóval: így készít fel a gyermekjáték a mindennapok kihívásaira. Ha ezt nekem valaki akkor elmondja, valószínű a fizikaórákon is más szemmel nézegetem az elektronika alapjait.

Ki vagyok én?

Valamikor kisebb koromban – amikor átmenetileg megint tudtunk magyar tévét nézni otthon – ment ez a “Ki vagyok én” c. program (legalábbis úgy emlékszem, ez volt a címe), Szulák Andrea és Usztics Mátyás közreműködésével. A show lényege annyi volt, hogy Andreának is, Mátyásnak is volt két-két csapattársa – mai szóval szintén celebek, bár akkor még nem tudtuk mi az – és egymásnak mondtak mindenféle kétértelmű dolgokat, ami alapján ki kellett találnia az éppen versenyben levő játékosnak, hogy ő kicsoda.

Jókat lehetett röhögni a műsoron, aránylag szalonképes is volt, úgyhogy családi szórakozásnak is el lehetett könyvelni. A lécet szerintem az első adás tette elég magasra, amit láttam, amikor is valakit – talán Vágó István lehetett, nem vagyok benne biztos (abban viszont majdnem teljesen, hogy őt láttam felszállni a villamosra szerdán) – akit kineveztek Napóleonnak, és valaki ezzel a tétellel kívánta útba igazítani: “Nem biztos, hogy elsőre megkedvelted volna az ABBA c. zenekart”. 🙂

Arra még emlékszem, hogy Vágó még elmélkedett is, hogy az ABBA első nagy sikere a Waterloo vagy a Money Money Money c. alkotás volt…

Mindezt csak azért, mert az indexen tegnap egész nap attól volt hangos a lap, hogy aznap volt a Waterloo-i csata kétszázadik évfordulója. Nekem pedig erről az ohaini mélyút (kuttúra…) és a már fent említett svéd együttes jutott az eszembe.