Tiszta Európa

Tiszta Európa a környék mostanában, a környéken szétbombázott utakat kezdik leaszfaltozni. Még csak négy éve lakunk itt.

Mondjuk a kivitelezés szervezésébe kerül néha egy kis bohémség (hazafelé meg kell kerülni a fél kerületet lezárás miatt), de a fejlődés örömteli.

Frankfurt

Frankfurtról nekem az ottani főpályaudvar jut eszembe. Az újságos, a meki meg a 300-zal közlekedő ICE-vonat, ami Brüsszelbe megy (és belga területén csak annyit ír az utastájékoztatás, hogy “attention aux pickpockets” – ügyeljenek a zsebtolvajojra).

Ma frankfurti levest főztem. Ha nem lett jó, biztos azért, mert az emlékek örömére belefőztem a fenti szerelvény forgóvázát…

Motiváció vagy korrupció?

Továbbá visszagondolva a tegnapiakra (ugyanilyen blogmotivációval) felmerül az a kérdés, hogy az, hogy gyenge voltam meg ügyetlen, és a fenének nem sikerült tesiórán 4-esnél jobban teljesíteni, és a kitűnő bizonyítvány érdekében (?) (hehe) eljártam a tömegsportnak becézett délutáni sportfoglalkozásra, az stréberség, eminensség, szorgalom, vagy esetleg korrupció (btk. XXVII. fejezet)-e?

Mondjuk annyi haszna volt, hogy mozogtam. Szóval a tesióra eredeti célját valószínű elérte…

Szorgalom és lustaság

A modorosblogon újból végigolvasva az iskolai állatfajok egyik-másikáról szóló írásokat eszembe jutott egy vicces eset, amikor indokolatlanul szorgalmasabbnak sikerült kiadnom magam, mint valójában voltam.

Harmadikas lehettem, ha minden igaz környezetismeret tantárgy, dolgozat.

Az első feladatban volt három kép és valami színezéses feladat. Utáltam színezni, úgyhogy kiszineztem az elsőt, és annyiban hagytam a dolgot, mondom tudni fogok mindent, és ez még elég lesz az ötöshöz! (erről a hozzáállásról azóta azért sikerült leszokni).

Megfelelő idő után eljött a dolgozatosztás ideje. És a tanító nénink korrektül leszúrta a fél osztályt, hogy oda kellene figyelni a feladatra, elolvasni, hogy mit kell csinálni, mert a feladatkiírás szerint csak az egyik képet kellett volna kiszínezni… az elsőt, nyílván, amit nekem is sikerült.

Röpködtek az ötösök, a legtöbb egy kommentárral, hogy de azért az ilyenekre oda kellene figyelni….

Utoljára ekkor voltam trehányságból a helyes megoldás birtokosa. Nem kicsit röhögtem.

Családos vásárlás

Családostul vásárolni menni mindig nagy élmény. Olyan helyre, ahova más is családostul megy, különösen. Az igazi átütő élmény pedig az, ha a nejem közli, hogy bemegy körülnézni a bababoltba, mi addig maradjunk le Petivel a játszóházban. Így is lett.

Peti békésen játszik, én pedig, ha kell instruálom. Lengyelül. Szóval teljesen hitelesen alakítjuk a többi szülő felé a külföldi családot, mindenki zavartan mosolyog, de nem szól semmit. Akkor se, mikor Peti tökéletes magyarsággal szólítja meg a többi gyereket, hogy jöjjenek játszani. Érdemes ilyenkor a beszélgetéseket hallgatni…

Mint a múltkor a játszótéren egy kislány, kicsit ravaszabb volt: “Papa, a bácsi nem magyarul beszél, a kisbaba meg igen”.