Ingatag ingatlan

Most olvasom, hogy valahol Lengyelországban valamelyik önkormányzati tag megvásárolt egy régi házat (lakókkal együtt), mert a telek értékes volt, és kirakta a lakókat (illetve ki szerette volna), merthogy az értékes telket akarta volna használni.

Régi ház, rossz állapotban, bérlők sem voltak kimondottan jó helyzetben, fokozott feszültség.

Per lett belőle, a pert elbukta, a lakók maradtak. És mérgelődnek, hogy felemelte a lakbért 50 PLN-ről (nem teljes 4000 Ft) 750-re.

Igen sürgősen kellene valamit kitalálni Európának ebben a sarkában – nálunk is lesz ilyen, ne aggódjunk – mert az egyébként is feszült közéletet simán lehet tovább paprikázni.

Ott:

  1. Kegyetlen volt a tanácstag, meg a saját hasznát leste? Minden bizonnyal.
  2. Joga van a magántulajdonához? Kétség kívül.
  3. Valószínű nem érdemel túl sok szimpátiát a húzásáért? Esélyes.

Szerencsére nem ismerem az ügy összes részletét, mert dacára, hogy szemétség nehéz helyzetű embereket még nehezebb helyzetbe hozni, de más magántulajdonának a felhasználását is szemét dolog korlátozni.

Pl. ha tudom, hogy 1. nem tehetem ki a bérlőt a lakásból 2. nem emelhetem a bérleti díját -» akkor nem ölök bele egy rakás pénzt a megvásárlásba.

Megjegyzem, pl. ezért is rohadozik Magyarországon is az albérleti piac.

Itt olyan megoldás nem lesz, amivel mindenki jól jár, de legalább valami olyat kéne találni, amivel a lehető legkevésbé jár rosszul mindenki. És ehhez nem kell véres szájú libertáriánusnak, sem pedig a szociális igazság bajnokának lenni…

Halál a…

Kedvenc lengyel politikusunk most éppen a halálbüntetés mellett kampányol. Lerágott csont, mindig újra előkerül, és szerencsére (?) mindig újra elcsitulnak az indulatok, és nem kerül bevezetésre Európában. Hiába, Európa úgy tűnik, tanult az elmúlt száz év történéseiből, és bár belemegy a “független igazságszolgáltatás” című játékba, azért annyit szem előtt tart, hogy véglegesen visszafordíthatatlan dolgokról ne dönthessen a bíróság. (A széljobb és szélbal diktatúrák ugye rendesen, bírósági ítélettel végeztek ki politikai és nem büntetőjogi célzattal sokmindenkit.  Sőt, többnyire rendesen, demokratikus úton kerültek hatalomra. Sőt…). Meg más se.

Mert az összes, logikus – és a társadalom szervezése szempontjából maximálisan értékelhető – érvvel szemben ott áll az a lassan feledésbe merülő tény, hogy az ember hibázhat. Az ártatlanul leült börtönévek talán – nem hiszem egyébként – de kárpótolhatók. Az anyagi, materiális veszteségek úgy tűnik pótolhatók. A szellemi, lelki veszteségekről nincs statisztika, de egyik-másik legalább elméletben helyrehozható. Ha megölünk valakit, az nem, ez így nem is kérdés. Tehát logikusnak tűnik, hogy a nyugati “keresztény” (érdekes, hogy pont ezek a társadalmak, amik a keresztény alapokra építkezve váltak élhetővé, most azokat elutasítják) társadalmaknak ellenérzése van a halálbüntetéssel szemben, megmondom, nekem is.

Csak akkor azt nem értem, hogy miért vagyunk ennyire álszentek? Megölni a másikat nem OK. De ha nem a mainstream véleményt szajkózza, el lehet úgy lehetetlenítni, hogy egy életre elesik a tudományoks pályától, normális munkától, gyakorlatilag kitaszítják a társadalomból (lásd azt a talán angol tanárt valamelyik egyetemen, aki megkérte egy muszlim hallgatóját, hogy legalább az arcát hadd láthassa, akivel beszél – ebből per lett, és  fickó az angolszász világban már nem fog tudományos fogozatot szerezni, mert ezzel a priusszal sehol nem fog ajánlást kapni ).  Miért lehet embereket hamis tanúvallomás alapján ellehetetleníteni? Miért lehet bemondásra szétszakítani családokat, ahol az egyik fél gyakorlatilag törvényszerűen kiszorul a társadalom perifériájára? Miért lehet – erről még nincs tanulmány, majd ha lesz, az lesz az ijesztő – gyermekeket a legkisebb korukban kiszakítani az apja és anyja közösségéből, és tudatosan, nem szükségből belökni egy csonka családba? Miért kell vélemény miatt megbélyegezni embereket, és elvágni előlük a boldogulás – nem az érvényesülés – útját?

Nyugati civilizáció! Tégy nekem egy szívességet, és nőjj fel. Amíg kesztyűs kézzel fintorgunk, hogy megölni valakit embertelen, de hosszú testi-lelki haldoklásra kényszeríteni nem az, addig az egész gyakorlat egy affekta kiskamasz viselkedésére emlékeztet, aki próbál felnőttként viselkedni, és felülről véleményt mondani, de szemmel láthatóan nem megy neki.

És a kötözködő igazságbajnokok kedvéért: NEM arról van szó, hogy a büntető törvénykönyvek (és nem csak azok) által szabályozott és kiemelt kihágások, szabálysértések, bűntettek és bűncselekmények maradjanak következmény nélkül. Csak gondolkodjunk a dolgok arányosságán.